Guadalajarából belföldi járattal repültünk Cancúnba, körülbelül két és fél óra az út, olyan 28ezer Ft volt a repülőjegy, ebben benne foglaltatott egy kézipoggyász és egy 25 kg-os feladható bőrönd. Mexikóban több belföldi légitársaság is üzemel ( AeroMexico, VivaAeroBus, Volaris,stb.), mi a Volarist választottuk, mert ők voltak a legolcsóbbak, ahol még a feladható poggyász is benne volt az árban.
Cancúnból majomszerű fürgeséggel húztunk el, be se mentünk a városba, ugyanis ez az amerikai turisták kedvenc bulihelye Mexikóban, ennek megfelelő amerikai felszereltséggel, plázákkal és kaszinókkal. Úgy is mondhatnánk, Cancún olyan, mint Siófok, csak a Yucatán-félszigeten, és Balcsi helyett Karib-tenger van:) Szóval erre nem nagyon voltunk kíváncsiak, ezért egyből Tulum felé, délnek vettük az irányt. A cancúni reptérről nincs közvetlen menetrend szerinti járat Tulumba, hanem félúton át kell szállni, Playa del Carmennél. Ez olyan 3 órát vesz igénybe, viszont kevesebb, mint 3000 Ft, míg a hotelek által nagylelkűen ajánlgatott reptéri transzferek 120 dollár körül mozognak, nekünk meg ezt most valahogy nem volt kedvünk kifizetni.
Estére értünk Tulumba, ami egy tengerparti kisváros, egyetlen főutcával, meg egy másik párhuzamossal, ami a tengerpart mellett fut. A hotelünk neve Pacha Tulum, 10-15 perc bicajjal a parttól, kicsit hangos helyen ( a főút mellett), viszont gyönyörű kiskerttel, nagyon jófej alkalmazottakkal, és az árban benne volt a bőséges reggeli kávéval és friss gyümölcslével. A szobánk szép és tiszta, minden nap takarítják, van klíma és wifi. Fejenként 6.200 Ft-ba került egy éjszaka, és kapaszkodjatok, ez volt a legdrágább szállás, amit foglaltunk itt Mexikóban... Az étterem tulajdonosával, egy portugál pasassal már az első este lepacsiztunk, ezért minden egyes rendelésnél rögtön 10% engedménnyel indultunk:) Még azután is, hogy döntetlent játszottunk velük az EB-n.
Tulumról és a Karib-tengerről bővebben a következő bejegyzésben lesz szó, először a Chichen Itzá-ról szeretnék írni, ami a világ hét új csodájának egyike. Ez egy maja piramis a Yucatán-félsziget közepén, mely így önmagában nem lenne annyira érdekes, de csillagászati szempontból tökéletes a kialakítása. Gondoljunk bele, hogy a maják még sem a kereket, sem a fém szerszámokat nem ismerték, sőt állatokat sem használtak a kövek transzportálásához.
A Chichen Itzához szervezett túrával mentünk, mert sajnos a helyi közlekedés enyhén szólva hiányos, ezért ez volt a leggyorsabb módja annak, hogy egy napba beleférjen a program, még ha ez egy kis kapkodással is járt. A túra 57 dollár volt, ami elég sok, de legalább volt benne ebéd, meg az összes belépő. A túra első megállója egy cenote volt (magyarul is ez a neve), mely egy természetes módon kialakult kútféleség, ami úgy jön létre, hogy a fölötte lévő mészköves réteg beszakad, a kút pedig megtelik édesvízzel (eső vagy folyóvíz). Ezek a cenoték nagyon jellegzetesek a Yucatán-félszigeten, több, mint 8000 van belőlük. Sokban lehet fürdeni is, mi is egy ilyenhez mentünk, de persze nem vittünk fürdőruhát, mert azt mondták, nem kell...Na köszi. De így is nagyon szép volt:
Egy gyors ebéd után már robogtunk is tovább a piramishoz, mely igazából csak egy a számtalan épület közül, melyek több száz évvel ezelőtt a maja város részei voltak. A név maja eredetű természetesen, melyből az "Itzá" az utolsó uralkodócsalád nevét jelenti. Érdemes idegenvezetővel menni, aki elmagyarázza, mit is jelent a sok halom kő, illetve ad egy kis áttekintést a maja rítusokról és kultúráról.
Babi nénik meg a piramis
A templom romjai, ahol emberáldozatokat mutattak be
Még ma is több ezren zarándokolnak el ide évente kétszer, márciusban és szeptemberben, mikor is egy meghatározott napon a piramis tetején háromszög alakú árnyak jelennek meg, melyek végül egy kígyót formáznak: Kukulkánt, a kígyóistent (vele Quetzalcoatl néven találkoztunk már Teotihuacánban). Érdekes adalék, hogy a piramis gyomra egy másik, kisebb piramist rejt, és alatta nemrég fedeztek fel egy cenotét. Jelenleg is folynak kutatások, hogy mi lehet a cenote alján, mit akartak ennyire elrejteni a maják, hogy két piramist is építettek fölé...
Cenote Sagrado - ebbe a 30 méter mély cenotéba dobták bele az áldozatnak szánt kisgyermekeket, hogy jóllakassák velük az alvilág urát.
A romok végeláthatatlanul vezetnek az erdőben, órákig el lehetne bolyongani.
Az egyik legérdekesebb rész a pelota( Juego de Pelota), mely a majáknál igazi népünnepély volt. Egy több méter hosszú, két kőfallal határolt pályán játszott két csapat, 7 a 7 ellen, csak fiúk, 16 évesek. A cél, hogy a két falon lévő két kőkarikába egy gumiból készített labdát juttassanak, melyet csak könyökkel-térddel-csípővel szabadott érinteni, illetve a csapatkapitánynál volt egy faütő is. Mindenáron be kellett juttatni a labdát a kőkarikába, ugyanis a meccs csak egyetlen "gólig" tartott, utána a győztes és a vesztes csapat egészen különleges bánásmódban részesült...
A pelota-pálya
Ide kellett belőni a labdát
Ezeket a fiúkat ( akiket születési dátumuk alapján választottak ki) már kicsi koruk óta csak erre az egyetlen játékra neveltek: a győztesek és családjaik jutalma örök dicsőség, a veszteseké és teljes családjuké rabszolgaság, és még a nevüket is kitörlik a feljegyzésekből, mintha soha nem is léteztek volna. Igen ám, csak hogy a hőssé válás a győztes csapat tagjainak azt jelentette, hogy a lelküket kiszabadítják a testükből, ami a maják szerint legegyszerűbben egy lefejezés keretein belül valósítható meg. Igen, a győzteseket legyilkolták. Még jó, hogy az EB-n nem hasonló szabályok szerint játszanak:)
Nekünk az idegenvezetés után már csak egy óránk maradt nézelődni, ami semmire nem volt elég, főleg, hogy az irgalmatlan mennyiségű szuvenírárus sajnos a mi figyelmünket is elvonta, vettem is vagy 10 mágnest tőlük..Ha legközelebb mennék, biztos egy egész napot szánnék csak erre a látványosságra (mely ismételten a Világörökség része, naná), tekintve a hosszú oda-vissza utat és a rengeteg látnivalót.
Elloptam a Babi néni kalapját a "pózolj piramissal" képemhez
Ezt a tavacskát útközben találtuk a dzsungelben
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése