Ebben a bejegyzésben összeszedtük nektek a Babi nénivel, mit is érdemes tudni a tequiláról, és szeretnénk eloszlatni néhány mítoszt, ami a mi európai fejünkben kering.
Hitek és tévhitek a tequiláról:
1. A tequila csak és kizárólag a kék agavéból készülhet ( latinul Agave Tequilana Weber). Az agavénak több, mint 200 fajtája van, ezekből mezcal készül, hasonló eljárással, mint a tequila.
2. Az agavé nem kaktusz, hanem a spárgafélék családjába és az agavéformájúak alcsaládjába tartozik.
3. Itt a "tequila gold" kifejezés nem került elő. Van blanco, plata, reposado és añejo. Később elmondjuk, melyik mit jelent:)
4. NEM sóval és lime-mal isszák a tequilát, és főleg NEM húzóra, hanem magában, apró kortyokban, mint egy konyakot (ajánlott 45 perc alatt fogyasztani egy kis pohárral, akkor nem száll az ember fejébe. A só és lime egyébként a rossz ízű tequila elviselhetővé tételét szolgálja).
5. A tequila NEM az agavé leveleiből, hanem a fejéből (ami nem látszik a levelektől) készül, a levágott levelekkel trágyázzák a földet.
Aki Tequilába szeretne látogatni, választhatja a turistás formát, azaz jó drágán, külön busszal, egyenest a lepárlóba. Vagy, vehet egy retúrjegyet a helyi járatra (140 peso, azaz 2.100 Ft oda-vissza), és 50 perc alatt ott terem a városközpontban. Nem kell úgy rohanni, a városka is megér egy pár órát: a főtérről hangulatos reggelizőhelyek nyílnak, lehet nézelődni a tequilakészítők bronzszobrai között, és el lehet látogatni a főtér mögötti utcában megbújó pici, ámde annál érdekesebb Nemzeti Tequilamúzeumba. Belépő 225 forint.
A tequilaültetvények a Világörökség részei.
A főtér Tequilában.
Babi néni egy festmény előtt.
Tequilaszüretelők szobra.
Tequilai utcarészlet.
Na mármost, az útikönyv ajánl két nagy lepárlót, amit meglátogathatunk: José Cuervo és Sauza. Ezeket a márkákat otthon is be lehet szerezni, de a mexikói haverjaink szerint ezek gagyik, ha jót akarunk kóstolni, menjünk vissza a Tequilától 15 km-re fekvő Amatitán falucskába, mert ott van a Casa Herradura ( herradura jelentése lópatkó), az egyik legmenőbb lepárló errefelé, közel sem bonyolít akkora turistaforgalmat, mint a városban lévő másik két hely, ezért cserébe nehéz idetalálni, a világ fenekén van, nagyjából háromszor tévedtünk el, mire megtaláltuk a fegyveres őrrel (!) védett hacienda bejáratát.
Itt elég húzós volt a belépő ( 5.250 Ft átszámítva), de megérte! Egy fiatal csajszi, akinek már a szülei és nagyszülei is itt dolgoztak, vitt minket körbe a hatalmas udvarban, egy golfkocsival, szóval még sétálni sem kellett...Aztán a végén persze kaptunk kóstolót is, egy jó másfél órát kitett a program.
Casa Herradura
1. Elültetik az agavét, mely 5-10 év alatt nő megfelelő méretűre. Nem magról, hanem tőről szaporítják.
2. A tequila-szüretelő ( el jimador) levágja egy külön erre a célra kifejlesztett eszközzel a növény leveleit, hogy csak a fej maradjon.
A jimador bácsit véletlenül éppen Pedrónak hívták.
Babi néni meg a termés.
3. A fejeket egy hatalmas kemencébe dobálják, majd minimum 1 napig főzik őket. Ezt a főtt agavét meg is kóstoltuk, nagyon finom édes, és ez csak a természetes cukortartalom!
Főtt agavé, mmm, fincsi!
4. A sűrű szirupot, amit a főtt agavéfejekből préselnek ki, egy nagy medencébe gyűjtik, majd vízzel higítják. Ez elég undorító színű, nem lenne kedve megkóstolni senkinek.
5. Az agavédzsúszt egy nagy csőrendszeren keresztül a fermentáló hordókba vezetik, ahol mindenféle mikroorganizmusok megerjesztik. Ekkor lesz belőle Mosto Muerto ( olyan, mint a must).
A régi lepárló ma már csak múzeum.
6. Az első desztillálás utáni terméket hívjuk Ordinario-nak, a második utánit pedig Tequilának. A Tequila alkoholtartalma 38-40% között van. A desztillált folyadék elejét és végét ugyanúgy nem használják fel, mint pálinkafőzésnél.
A helyes sorrend: mosto muerto --> ordinario --> tequila
7. Már mehet is az üvegbe a késztermék. Apropó, a Casa Herradurában az üvegeket is tequilával mossák ki, mielőtt beletöltenék a tequilát magát, fertőtlenítés céljából. Ez mindenesetre kérdéses, szerintünk.
8. Következzék a kóstolás! A tequila különböző fajtái különböző időt töltenek tölgyfa-hordókban:
- blanco (fehér): nem hordózik, lepárlás után megy egyenesen az üvegbe!
- plata (ezüst): 45 napig van hordóban, színe még mindig átlátszó.
- reposado ( "pihentetett"): 11 hónapot van hordóban, világos arany színű, kevésbé erős ízű, mint az ezüst.
- añejo (érlelt): legalább 2 évet tölt el a hordóban, színe mély arany, íze még kellemesebb, a nők általában jobban szeretik. Ezt meg tudjuk erősíteni, nekünk is ez ízlett a legjobban.
Salud! - Egészségedre!
9. A kóstolás maga: egy kis korty a szájba, körbe-körbe, hogy mindenhova odaérjen, majd nagy belégzés orron át, lenyelni, és nagy kilégzés. Ezzel a technikával nem lehet berúgni. Ezt tanúsíthatjuk: így "dobtunk be" 20 perc alatt három nagy tequilát ( összesen 12 cent), és meg sem éreztük.
Reméljük, sikerült egy kicsit jobban megismertetni veletek a tequilát, és ezután talán ti is másképp néztek erre az Európában méltatlanul csak a hatása kedvéért fogyasztott italra!
Agavémező és a Sierra Madre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése