Tulumnak több kilométer hosszú összefüggő tengerpartja van, hófehér homokkal és azúrkék vízzel, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Igazából az egész szabadstrand, de vannak úgynevezett beach clubok is, ahol lehet napágyat bérelni, meg odahozzák a koktélt, mi inkább a pálmafákat választottuk, aztán beugrottunk egy-egy ebédre egy ilyen beach clubba. Strandhoz képest az áraik sem olyan vészesek egyébként, kb. 2-3000 forint körül van egy jó adag ebéd. Az egyik helyen, ahova a trópusi vihar kergetett be minket, még élőzene is volt, egy argentin hippi pár énekelt, gitározott és trombitált (amelyik trombitált, az nem énekelt, értelemszerűen).
Nehéz így átadni a hangulatot, inkább csatolok pár képet a partról:
Happy sunshine
Naplemente a tengerparton
Babi nénik a Karib-tengernél
Egyik délután ellátogattunk a tulumi romokhoz. Ennek a különlegessége abban rejlik, hogy a maja város közvetlenül a tengerpartra épült, ez volt az egyik legfontosabb kikötő, és egyben az egyik utolsó város, amit a maják építettek. Itt is rengeteg sok épület van, ezek közül kiemelkedik az El Castillo, a Leszálló Isten temploma és a Szelek istenének temploma. Néhány lakóház maradványai is láthatóak. 65 pezó volt a belépő ( kb. 900 Ft).
Egy pár órát el lehet sétálgatni a szépen karbantartott parkban, sok helyen ki-ki lehet pillantani a Karib-tengerre, egészen különleges látvány. Érdemes néha megpihenni a lombok alatt a padokon, mert iszonyúan tűz a nap, könnyen le lehet égni. Nagyon viccesek a lépten-nyomon felbukkanó iguánák, amikből van vagy ezer, és nem átallanak rátelepedni a turisták földre rakott táskáira sem. A romok közepén egy lépcső vezet le egy kis strandra, ami nagyon hangulatos lenne, hanem a fél világ turistái akarnának itt egyszerre megfürdeni. De ez mit sem csorbított a hely hangulatán: a megunhatatlan fehér homok, kék tenger, kék ég, és a többszáz éves maja kikötőváros.
Mivel a szervezett túrán csak néztük, ahogy a többiek a cenotéban fürdenek, nem hagytuk annyiban, béreltünk egy bicajt, és elkerekeztünk a legközelebbi, 4 km-re lévő Grand Cenote nevű helyre. Kétféle cenote van: a privát és a nyilvános. A nyilvánost nem tartják karban, nincs kialakítva öltöző és nincs WC sem, viszont ingyenes. A Grand Cenote privát, nagyon szép parkkal, és van büfé, WC, meg minden ami kellhet, kb. 2000 Ft a belépti díj.
Szombati napon mentünk, de ennek ellenére nem voltak bántóan sokan. Egy nagy falépcső vezet le a barlangba, a víz gyönyörű tiszta, és a barlang tele van denevérekkel meg madárkákkal, akik itt fészkelnek. A szerteszét röpködő pillangókról és szitakötőkről nem is beszélve. Érdemes búvárszemüveget bérelni, mert a víz alatti rész még csodálatosabb, lehet úszni a kis halak után, be lehet menni a barlang mélyébe. Mondjuk elég félelmetes, amikor eltűnik a homok, és a perem alá bukik a víz, több méter mélyen a nagy fekete semmibe. Sok család is volt, a gyerekeknek is nagy élmény, mi egy olasz kisfiúvál fél órán keresztül figyeltünk egy parányi teknőst. Voltak nagyobbacskák is, lehetett őket etetni. Egy jó fél napot eltöltöttünk itt, kellemesen hűs volt lent a barlangban:)
Ússzon be a barlangba, aki mer
Jó volt kicsit megpihenni itt, Tulumban, az első hét tempója elég feszített volt, és még csak ezután jött az utazás hosszabbik része, mikor is busszal robogtunk Dél-Mexikó mélyébe, a dzsungelbe. De ez már egy másik történet! Álljon itt két kép, búcsúzóul a Karib-tengertől!
Mert a guadalupei Szűzanya mindenképp kell a tengerpartra is
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése